» I AM NO ONE «

Most egy komolyabb témáról fogok írni, még annak ellenére is, hogy senki nem olvassa a blogomat! Ki, mit gondol a diszkriminációról? Szerintem egy iszonyatos mód gusztustalan, nem tudom, hogy ti hogyan álltok ezzel?! Elmesélem az én kis történetem és remélem egyszer ez mindenkihez eljut előbb/utóbb! 2016. októberiben kezdődött, amikor a DÖK elnöke 13.-os lett és érettségizni készült... A tanárok minket, egyik legjobb barátnőmmel engem ajánlottak be az igazgatónak.. Ugye ő nem tudta, hogy mi kik vagyunk, hiszen csak 10.-esek voltunk. Az igazgató megnézte a tanulmányi átlagunkat és az alapján mondott választ.... Megkaptuk Kittivel a DÖK-ot.. Programtervet készítettünk programokat vezényeltünk le, tanároknak segítettünk, az igazgatónak és ezzel elég hamar eltelt egy év, iszonyat mód sok munkák volt, amit szerintem szépen is teljesítettünk a társammal... Év elején mi szerveztük a gólyatábort, amiben még több munkánk volt és még több segítő kézre volt szükségünk.. Első gólyatáborunkhoz

Elvárásaim vannak, néha sok, túl felesleges okok, indokok legalább is ezt állítják az okosok. Mi kell nekem? Ezt a kérdést feltehetem?  Első sorban ne nehezítsék az életem, ne bámuljanak, nézzenek úgy ram, mint ostoba szamárra.. Sokszor gondolok ezekre az elvágyódásaimra. Nem nevezném ezeket annak, csupáncsak igényeknek, amit ha tehetek, kielégítek… Ne asszociáljatok semmi rosszra, hiszen nem én vagyok a kalapos király. Ha azt mondom, állj! Akkor ne pofázz tovább, hanem csak figyelj inkább rám, hallgass, ne beszélj most már! Időnként bunkó vagyok, s eközben másnak eleget nem hagyok. Érzéseimnek hangot adok, amit ne keverj össze a bégetéssel! De miért is ne? Ember vagyok, nincsenek agyaraim, késsel sem támadok, még ha nagy keserédessel, ezen gondolkodom, meg akkor sem. Kicsit beteges vagyok, ugyan, felelősséget nem vállalok tetteimért, nem kell, nekem szent beszéd, pedig folyamatosan jön, a szembe szél. Másodszor soha ne nőj fel annyira, hogy kifakulj, s ez által egy kifacsa