Blogot vezetni arról, hogy mit érzel, tudván, hátha eljut valakihez, aki megérti, meghallgatja, segíti és elgondolkozik
Sokszor tűnődöm azon, hogy lehet nem kéne foglalkozni apró dolgokkal, sőt biztosan nem kéne, de az emberi lét annyira törékeny és kezdetben ártatlan.. Vigyázunk kellene rá és nem felemészteni, viszont ezt a társadalom miatt szinte lehetetlen, ha más vagy, gúnyolnak, kicsúfolnak, piszkálnak, ezért egy idő után lehetelten az is, hogy ne törjön el valami az emberben. Akár a mécses, akár a düh, akár a jellem, ami felemészt és groteszk személyiséghez vezet, amitől végül a saját igádat hajtod akaratod ellenére. A legszörnyűbb az egészben, hogy mindenki mással van elfoglalva és nem magával... Ha valami nem tetszik valakinek valójában azaz ő problémája, nem a tied, mégis te bosszankodsz miatt, te érzed magad rosszul, miközben azaz övé.. Kiskorúnkban úgy mond az csinálunk, amit szeretnénk, amit érzünk, de a szocializáció a normák végett kikoptatja a belőlünk ezeket a dolgokat valaki vagy valakik által... Biztosan sokaknak ismerős azaz érzés, hogy "majd kinövöd", és akkor mi van
