Blogot vezetni arról, hogy mit érzel, tudván, hátha eljut valakihez, aki megérti, meghallgatja, segíti és elgondolkozik

Sokszor tűnődöm azon, hogy lehet nem kéne foglalkozni apró dolgokkal, sőt biztosan nem kéne, de az emberi lét annyira törékeny és kezdetben ártatlan.. 

Vigyázunk kellene rá  és nem felemészteni, viszont ezt a társadalom miatt szinte lehetetlen, ha más vagy, gúnyolnak, kicsúfolnak, piszkálnak, ezért egy idő után lehetelten az is, hogy ne törjön el valami az emberben. Akár a mécses, akár a düh, akár a jellem, ami felemészt és groteszk személyiséghez vezet, amitől végül a saját igádat hajtod akaratod ellenére.
A legszörnyűbb az egészben, hogy mindenki mással van elfoglalva és nem magával... Ha valami nem tetszik valakinek valójában azaz ő problémája, nem a tied, mégis te bosszankodsz miatt, te érzed magad rosszul, miközben azaz övé..

Kiskorúnkban úgy mond az csinálunk, amit szeretnénk, amit érzünk, de a szocializáció a normák végett kikoptatja a belőlünk ezeket a dolgokat valaki vagy valakik által... Biztosan sokaknak ismerős azaz érzés, hogy "majd kinövöd", és akkor mi van, ha nem? Csak ezt szeretné az elfogadott norma, amit persze az adott közösség, ez esetben a társadalom szab meg és ez nem feltétlenül törvény vagy rendelet által szabályzott, hanem íratlan szabályok, amik mindig felbukkannak..

A szocializációnak nem az lenne a lényege, hogy tudom a normákat, ezáltal biztonságban érzem magamat?? 

Én ezzel egyáltalán nem vagyok így és rajtam kívül sokan mások..

És lehet az mondani, hogy "jajj a magyar ember mindig csak panaszkodni tud"...  Ezt csak azok mondják, akik szeretnek mindent a szőnyeg alá söpörni, ezáltal tényleg megfeledkeznek a valódi problémákról... Hol vannak ilyenkor a humanista emberek, akik megpróbálnak segíteni a másikon, illetve alap járaton a segítő emberek, ha már a társadalom ezt nem adja meg nekünk..

Őszintén bevallom most itt nem a teljes liberalizmusról "beszélek", hiszen vannak olyan dolgok, amiket szerintem már tényleg nem kéne elfogadni, ha mindent elfogadnánk az teljes anarchizmussá szőné ki magát, amiről mindenki tudja, hogy nem egy biztos társadalom alapja, ahogyan a demokratikusnak tűnő kommunizmus sem...

Annyi dolog jut az eszembe, hogy ezekről nem lenne elég oldal, idő, billentyű, amivel mindent képes lennék leírni és nem mindenből egy hanyag töredéket, amiben  egy gondolat menetnek végét vetem.. Bár, ha a nyelvtani szabályokat vesszük alapjául, akkor tökéletes a gondolat, mivel egy mondat, egy gondolat menet és ezt követem is. Aki kicsit gondolkodik, szerintem tudja, hogy mire gondolok, hiszen az intertextaulitás elégé megjelenik az írásomban.. 

Elég sok olyan dolog van, amit ki sem mondunk, illetve le sem írunk, mégis úgy van... 

Sajnos, nem mondhatunk ki mindent, hiszen elég sok problémát szőne, amiből megint az következik, hogy az emberek nem lennének képesek az együtt élésre..

Itt felmerült a kérdés bennem, hogy akkor valójában az ember szociális élőlény egyáltalán?

Nyilván, magam is tudom a választ, de gondoljunk bele, hogy minden egyén el van nyomva és nem feltétlenül arányosan.. Mindenkinek vannak bizonyos nyomások, de egyénektől eltérő.

Esetleg, ha erre is lenne valamiféle szabály, akkor könnyebb lenne mindenkinek az élete? 

Mindenkinek szüksége lenne ehhez változásra és minden egyén máshogyan tudná ezt megvalósítani, saját képességei alapján.. Tehát ne akarjuk a kígyót fára mászni, illetve a halat megtanítani repülni, mert lehetetlen lesz..

És igen ilyen esetben vannak lehetetlenek, és nem tehetetlenek..

Most komolyan? Csóri hal, csak a víz alatt képes túl élni és még szárnya sincsen...

Ezektől még lehet valaki tehetség, csak lehet egy bölcsész szakos nem egy tudományos tantárgyból fog doktorálni, sőt biztos..

Nyilván, itt is vannak átfedések, mert léteznek olyan emberek, akiknek mindegyik része megy... Olyanok, mint az állatvilágban a hüllők..

Az emberi létben ugyanúgy megvannak a párhuzamok, ahogyan az állatoknál, még a két csoport között is lehet árnyalatokat találni, valójában ugyanolyan a társadalmi berendezkedésük alapjuk..

Egy madár tudja, hogy neki repülnie, a halnak úsznia, az emlősnek a levegőn kell élnie.. "Kutyából nem lesz szalonna"

Ilyen alap dolgokat mi is tudunk, viszont az állatok ismerik a környezetüket, az ott élő élőlényeket, megkapják élet feltételiket, elfogadják egymást, de mi nem tudjuk, 

akkor mi az állatok alatt vagyunk, mégsem vagyunk csúcs ragadozók?